Lassan tízegy éve, hogy gondozom az időseket egy szociális intézményben, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer a világhálón öntöm ki magamból a gondolataimat. De jobb híján, és itt rögvest elnézést is kérek Tőled kedves Olvasóm, ezt kell tennem, mert manapság nem sok megértésre talál egy magamfajta idősödő szakember, aki neveléséből eredően addig dolgozik, amíg meló van. Én nem értem ezeket a  mai fiatalokat, mint akiknek ciki a munka. Sokszor azon kapom magam, hogy az őszülő fejemmel futkosok, mint a pók a falon, míg mások láblógatva rajtam nevetnek. Vajon csak engem érdekel az, hogy ne szólják meg a munkám?  Vajon egyedi vagyok abban, hogy csak akkor érzek elégedetséget a nap végén, ha mindent megcsináltam?

Lehet, nem tudom, de az Én munka hozzáállásom ilyen és ilyen is marad. Lelkiismeretes, mert szerintem csak így lehet.